Azt hihetnénk, csak a Blokkerek számára szorongató, hogy nem találkozhatnak másokkal, nem mehetnek közösségbe, nem kapcsolódhatnak ki a barátaikkal, szeretteikkel. Nemrégiben azonban tudomásunkra jutott, hogy a szórakoztatóipar hírhedten magányos farkasaiként élő neves alakok sem tűrik jól ezt az újfajta magányt. A budapesti VR szabadulószobánk egyik ikonikus alakja VR pályafutása óta először adta be a derekát, és válaszolt kérdéseinkre egy telefonos interjún keresztül, annak leiratát közöljük alább.
Démonblokk (a továbbiakban DB): Hetek óta nem volt alkalma bizonyítania képességeit az ön nevét viselő VR szabadulószoba játékban. Milyen érzés, hogy már évente van alkalma pihenésre?
Titkos Interjú Alanyunk (a továbbiakban TIA): Pihenésre? Ez jó, ezt megjegyzem, ha majd összefutok megint a hullámagyú patkóssal. Csak vessek rá egy pillantást…
DB: Elnézést, tehát, a kérdés adott, mivel tölti a napjait?
TIA: Amivel általában. Reggel pakolást teszek az arcomra, mint mindig, tudja, sokszor töredezik a bőröm, főleg, amikor azok a szemtelen halandók azt hiszik, szabadon kalandozhatnak a barlangomban. A hajamat megetetem, mondjuk ez mostanában nehézkes, mióta a Blokker nevű emberfajzatok nem vadásszák a denevéreket, sokkal tovább tart. De az is igaz, hogy most nincs szükség olyan sok energiára, gyakorlatilag nem is hasznosítom a hatalmam. Igyekszem ügyelni az alakomra, ameddig nincs egyéb teendőm.
DB: Mit hiányol leginkább a VR szabadulószobában végzett munkájából?
TIA: Nem tagadom, az arcokat. Ha nem is sok időt tölthetünk egymás társaságában, de aki egy évezredek óta tiltottnak kikiáltott barlang mélyén vesztegel, nos, neki üdítő új arcokat látni. Tudom jól, hogy avatarok vonásairól beszélek, de maga is beláthatja, a semminél érdekesebbek. Még ha többnyire bambák, ijedtek vagy vérengzők is. Mondjuk, mi mást várhatnánk az emberektől?
DB: Valami előnye csak akad annak, hogy a koronavírus miatti szigorítások alatt nem kell a látogatókat ijesztgetnie a VR szabadulószoba játékban.
TIA: Ha már így rákérdezett, be kell valljam, tényleg van. Már majdnem 2500 éve hallgattam a reklamációt, hogy minden rossz miattam van. Hát, íme, eljött a kor, amikorra az emberek végre nem kenhetik rám, hogy megrekedt az életük! Az már más kérdés, hogy ettől még nem lesz egy jó kor, de hát könyörgöm, mit várunk egy olyan világtól, amelynek a rendjére pár részeges nimfomán ügyel, akik csak ártatlanok megtermékenyítéséért hagynák el a szent hegyüket?!
DB: Ahogy a dolgok állnak, nem tudjuk mi lesz, főleg, ha a hegylakó Istenek valóban nem segítenek nekünk. Azonban álmodozni szabad. Van esetleg arra vonatkozó terve, hogyan építi tovább a VR karrierjét a korlátozások után?
TIA: Komolyan fontolgatom, hogy más VR játék után nézek. Néha már kerülget a fásultság, hogy sosem látok napfényt. De hosszú életem alatt megtanultam, hogy sosem alakulnak úgy a terveink, ahogy azt előzetesen várnánk, szóval leginkább csak sodródom. Biztosíthatom, addig örülhetnek, ameddig még így gondolom!
Köszönjük az olvasást!
